Csillagainkban a hiba
Ez volt életem első rendes könyve amit kiolvastam. A szereplők története nagyon megérintett, borzalmas dolgokon mehettek keresztül.
Hazel egy fiatal tini lány aki rákos. Kötelességének érzi hogy minél kevesebb emberrel legyen jóban mert úgy kevesebb embernek okozna fájdalmat a halálával. Teljesen bezárkózik, de a szülei megelégelik és elküldik egy támasz csoportba ahol megismeri Agustust aki szintén rákos és a könyv közepe felé összejönnek. Mind a ketten szeretnek egy könyvet ami egy rákos lányról szól és a könyv fizikailag úgy lesz vége hogy az utolsó mondat az félbemarad, de ott marad az űr hogy mi a folytatás mi történik a szereplőkkel. Nehezen de összejön hogy a könyv írójával találkozhassanak de nem túl barátságos velük. Majd Agustus meghal pedig Hazel volt rosszabb állapotban végig. A temetésén megjelenik az író is és elmondja hogy a könyv a lányáról szolt, és hogy bocsánatot kér a viselkedéséért.
Eleve a rák is elég kegyetlen betegség ami tönkre teszi az adott személyt meg a környezetét is ezt mindenki gondolja, de a könyv segítségével jobban bele láthatunk hogy valójában milyen kegyetlen ez a betegség. Hazelt teljesen meg tudom érteni hogy megpróbálja az emberi kapcsolatait minimalizálni hogy ne bántson senkit és emiatt nagyon erős is mert többnyire tudja magát tartani ehhez, én erre nem lennék képes mert túlságosan is nagy szükségem van a barátokra és az emberi kapcsolatokra. Hazel eléggé félve mert beleszeretni Agustusba, de megérte mert csodálatos volt az ő kapcsolatuk amit rengetegen megirigyelnének.
Az írót is meg tudom érteni mert elveszítette az egyetlen lányát és később a felesége is elhagyta, hogy annyira tönkre tette az életét. Hazelnek mikor elmondta a történetét akkor bennem felmerült az az érzés hogy biztosan elkezdett félni attól hogy az ö szüleivel is ez lesz, vagy Agustus szüleivel.
Szerintem nagyon valósághű ez a könyv és a rákot nem orvosi szempontból mutatja be hanem egy hétköznapi átlagos lány szemszögéből, hogy miken mehet keresztül. Nagyon örülök hogy elolvashattam ezt a könyvet, mert sokat hozzá adott az életemhez és számomra a fő mondani valója az hogy értékeljem hogy nincs semmilyen komoly betegségem mert így az élet előttem áll és bármit elérhetek amit csak szeretnék, és hogy minden egyes apró dolgot becsüljek meg míg még van mert nem biztos hogy az idő teltével még mindig az enyém lehet.
Rövid részlet belőle: itt
Hazel egy fiatal tini lány aki rákos. Kötelességének érzi hogy minél kevesebb emberrel legyen jóban mert úgy kevesebb embernek okozna fájdalmat a halálával. Teljesen bezárkózik, de a szülei megelégelik és elküldik egy támasz csoportba ahol megismeri Agustust aki szintén rákos és a könyv közepe felé összejönnek. Mind a ketten szeretnek egy könyvet ami egy rákos lányról szól és a könyv fizikailag úgy lesz vége hogy az utolsó mondat az félbemarad, de ott marad az űr hogy mi a folytatás mi történik a szereplőkkel. Nehezen de összejön hogy a könyv írójával találkozhassanak de nem túl barátságos velük. Majd Agustus meghal pedig Hazel volt rosszabb állapotban végig. A temetésén megjelenik az író is és elmondja hogy a könyv a lányáról szolt, és hogy bocsánatot kér a viselkedéséért.
Eleve a rák is elég kegyetlen betegség ami tönkre teszi az adott személyt meg a környezetét is ezt mindenki gondolja, de a könyv segítségével jobban bele láthatunk hogy valójában milyen kegyetlen ez a betegség. Hazelt teljesen meg tudom érteni hogy megpróbálja az emberi kapcsolatait minimalizálni hogy ne bántson senkit és emiatt nagyon erős is mert többnyire tudja magát tartani ehhez, én erre nem lennék képes mert túlságosan is nagy szükségem van a barátokra és az emberi kapcsolatokra. Hazel eléggé félve mert beleszeretni Agustusba, de megérte mert csodálatos volt az ő kapcsolatuk amit rengetegen megirigyelnének.
Az írót is meg tudom érteni mert elveszítette az egyetlen lányát és később a felesége is elhagyta, hogy annyira tönkre tette az életét. Hazelnek mikor elmondta a történetét akkor bennem felmerült az az érzés hogy biztosan elkezdett félni attól hogy az ö szüleivel is ez lesz, vagy Agustus szüleivel.
Szerintem nagyon valósághű ez a könyv és a rákot nem orvosi szempontból mutatja be hanem egy hétköznapi átlagos lány szemszögéből, hogy miken mehet keresztül. Nagyon örülök hogy elolvashattam ezt a könyvet, mert sokat hozzá adott az életemhez és számomra a fő mondani valója az hogy értékeljem hogy nincs semmilyen komoly betegségem mert így az élet előttem áll és bármit elérhetek amit csak szeretnék, és hogy minden egyes apró dolgot becsüljek meg míg még van mert nem biztos hogy az idő teltével még mindig az enyém lehet.
Rövid részlet belőle: itt
Megjegyzések
Megjegyzés küldése