Puskin: Anyegin

Ebből a könyvből készült egy film is, de vannak benne kisebb nagyobb változtatások. De vajon mi célt szolgálhatnak ezek?
Lenszkij párbarja hivta Anyegint egy levélben és itt eltér egymástól a könyv és a film. A könyvben rögtön elfogadja és késöbb gondol bele mi leszcebből, mig a filmben hezitál elöször és aztán fogadja el. Szerintem ez amiatt van mert mikor ez a történet játszodik akkor a párbajt nem szabadott visszautasitani és már az is lenézendő lett volna hogy hezitál rajta, mig ma jobban tudunk azzal azonosulni hogy egy ilyen fontos döntés elött vacilál és átgondolja. Valamint ma a hirtelen döntést majd a megbánását nem tartjuk túl elönyös férfi vonásnak, mig azt hogy elötte átgondolja és vivodik rajta azt meg nagyra becsüljük.
Következő külömbség amiről irni fogok az maga a párbaj. A filmben Anyegin békiteni probál, mert tudja hogy értelmetlen a párbaj és hogy valamelyiköjük egy félreértés miat hal majd meg. Amikor meghal Lenszkij akkor Anyegin kiborul és az eddigi tipikus Byroni hőssége szertefoszlik, de én nem bánom mert jobban lehet kapcsolodni egy olyan karakterhez aki érzelmes és ezáltal az alkotáshoz is közelebb lehet kerülni. Lenszkij pedig pont olyan mint amit egy fiataltól el lehet várni tehát fél, érzelmes és heves valamint ebből kifolyolag ö lő először. A könyvben Anyegin végig higat mint akit nem érint meg ez az egész és mint hidegvérű gyilkos öli meg Lenszkijt, valamint ö lő először.
A következő, egyben utolsó az az a jelenet mikor Anyegin átmegy Tatjanahoz mert a lány nem válaszolt a levelére, ezzel félreteszi az egoját és megteszi ezt azért a lányért akit szeret, erre a mű elején nem lett volna képes szóval egy jellem fejlődést is láthatunk. A filmben a lány eleinte nyugodt, egy könyvet olvas és miközben beszélgetnek a lány egyre inkább kiborul és beismeri Anyegin kérésére hogy még mindig szereti és elsirja magát a végére. A film azt a látszatot akarja kelteni ezzel hogy a lány már túl lépett és igy hevesebb, érzelemtelibb, látványosabb lehet a pár percel későbbi jelenetek. Majd Anyegint egy teraszon láthatjuk, és mikor megérkezik a posta képtelen elhinni hogy nem irt neki azota sem és a film végén láthatjuk ahogyan elsétál. Ez azt fejezheti ki hogy Anyegin még mindig reménykedik hogy a lány meggondolja magát és még lehet valami köztük. Ez egy szomorú de nagyon jó lezárás, mert kifejezi filmes formában amit Puskin a könyvben azzal ért el hogy azt irta hogy hagyuk itt a főhőst. A könyvben a lány Anyegin levelét olvassa és sir, majd mikor Anyegin belép akkor a lány felveszi az erős nő álarcát és végig ő beszél Anyeginhez majd kimegy és a férje jön be de nem tudjuk meg mi lesz abban a szobában mert Puskin ott hagyja a főhőst.
Összegzésképpen nekem a filmbeli megoldások jobban tetszettek, mert sokkal életszerübbnek gondolom azokat a jeleneteket. De érdekes élmény volt szembesülni a könyv és a film közti külömbségekkel, még akkor is ha történet szempontjából nem olyan lényegesek.