Ideál és a valóság

A legtöbb ember vágyik a párkapcsolatra, és az abból fakadó boldogságra. De akkor miért van az hogy sokan magányosan vagy egy mérgező párkapcsolatban élnek?
Az egyik oka az az lehet hogy az emberek feje tele van hülyeségekkel a párkapcsolatokat illetően. Ha két alapból boldogtalan ember összejön akkor ők nem lesznek tartósan boldogok és itt a kulcsszó a tartós.Mert egy szerelmi fellángolás ideglenesen elfeledtetheti a problémáinkat, de amint eltűnik a rózsaszín köd utána újra előkerülnek a problémák és ez akár a kapcsolat végét is jelentheti. Sokan
ennek az ideglenes "megoldásnak" a függőjévé válnak és keresik újra meg újra ugyan azt az érzést aminek ugyan ez lesz a vége, arról nem is beszélve hogy mennyi lelki sérülést lehet így összeszedni. Ez szerintem sok mindenben hasonlít a drog függőséghez és itt a pár nagyából csak egy eszköz. A társkereső oldalakon is az emberek nagy része inkább tárgyként tekint a másikra és nem húsvér emberként. Akár ego növelőként, trófeaként két lábon járó pénztárcaként vagy egy irreális ideálként ami akár meg is akadályozhatja az ismerkedést a szokásos "nem téged kereslek" szöveggel. Emögött leginkább ez a kijelentés áll: "én tudom mit akarok" ez legtöbbször csak egy önámítás mert arról legfeljebb csak elképzelésük lehet az embereknek hogy mi tenné őket igazán boldoggá, és sokkal valószínűbb hogy elszalasztod azokat a lehetőségeket amiket az élet kínál.
Az addig rendben is van hogy a fejedben van egy ideálról szóló lista. De ha azt tudatosan összehasonlítod a potenciális pár jelölttel és eltér akkor azonnal kihátrálsz az ismerkedésből. Vagy amint megismerkedsz valakivel elkezded rá kivetíteni azokat a tulajdonságokat amiket látni szeretnél benne és ebből felfújsz egy hatalmas lufit amibe rögtön bele is szeretsz, ezzel az a probléma hogy ez nem a másik emberről hanem rólad szól és ha ez a lufi kipukkad tehát szép lassan rájössz hogy még sem olyan az az ember akkor jelentheti az a kapcsolat végét és egy nagy csalódást.
Itt egy példa: a suliban van egy srác akivel alig beszélsz és tulajdonképpen csak munka kapcsolat van köztetek és innen-onnan hallasz róla információkat és a fejedben kialakul a számodra tökéletes pasi jelölt és rögtön beleszeretsz, de valójában csak a nevét tudod meg hogy melyik osztályba jár ki az ofö-je és hogy egykor DÖK elnök volt. Innen három lehetőség van. 1.: Nem csinálsz semmit csak figyeled és nem csinálsz semmit és reménykedsz hogy lesz valami, az esetek többségében semmi nem történik ilyenkor. 2.: Elkezdesz vele ismerkedni és vagy lesz valami vagy nem és rájösz nem pontosan olyan mint amilyennek gondoltad 3.: Nem mersz közeledni hozzá vagy csak minimálisan, de a jót akaró barátok elintézik hogy egymás közelében legyetek amiből egy kellemetlen szituáció is kialakulhat. Akár az is megeshet (ahogy nálam legtöbbször) ráír a kiszemeltedre hogy meg tudjon infókat amiket át adhat neked. Ebből legtöbbször az lesz hogy a srác rájön hogy mi is a helyzet és a suliban még jobban elkerülöd. Ezekből a beszélgetésekből rá jöhetsz hogy valójában bunkó és nem olyan mint amilyennek elképzelted még az elején. (személyes példa)
Egy ideállal nem, csak egy húsvér emberrel tudsz majd boldog kapcsolatot létesíteni. De ha szerencséd van találhatsz olyan embert aki megfelel a te ideálodnak, de szerintem jobban jársz ha megismersz valakit és annyira megszereted hogy utána ö lesz a te ideálod.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Goethe - Az ifjú Werther szenvedései

Az én poklom, Dantéjéból kiindulva