Hamlet naplójából részlet
Kedves Naplóm!
Tudom, hogy rég írtam már beléd, amit sajnálok is. De mentségemre szóljon, hogy elküldött a kedvenc nagybácsikám Angliába, de nem vakációra, hanem hogy megölessen.
Irt egy levelet az Angol királynak, amiben az volt, hogy amint átlépem Anglia határát, és megkapja, a levelet azonnal ölesen meg. Nem tudom, hogy valamit sejt-e a tervemből vagy, miért akarta ezt. De szerencsére sejtettem, hogy valamire készül így átkutattam a két barátom cuccát, és megtaláltam a levelet, és kicseréltem arra, hogy őket ölje meg az uralkodó. Nem gondoltam át teljesen azt a döntést, nem nagyon volt sok időm. Nem tudom, hogy Claudius mit mondott nekik, hogy elvigyenek Angliába, lehet hogy csak annyit, amennyit mindenki másnak, hogy ott meggyógyítanak majd, és a két barátom csak jót akart. Fontosak voltak számomra, hiszen annyi évet eltöltöttünk együtt az egyetemen, nagyon hiányozni fognak. Annyira mardos a bűntudat emiatt, de ezeket az érzéseket el kell söpörnöm, hogy a tervem véghezvihessem, igen össze kell szednem magam. A barátaim közül már csak Horatio maradt, de benne megbízom teljesen, már amennyire egy gyilkosság tervének a terhével megengedhetem magamnak. De kár ezen agyalnom, hisz már megtörtént és a küldetésemet még nem teljesítettem.
Naplóm emlékszel még Orphéliára? Mikor visszatértem Dániába, és a temetőn mentünk keresztül Horatioval, mikor megláttuk hogy egy sírt ásnak a sírások. Nem sokára megláttam, ahogy az én gyönyörű Ophéliámat hozzák holtan. Istenem miért kellett elszólítanod tőlem? Miért vetted el tőlem? Igen, tudom nem voltam jó udvarlója. Mióta elhunyt atyám, azóta minden megváltozott, engem már csak a bosszú éltet. Még hány áldozatot követel ez az egész tervem? Nagyon sajnálom Ophélia, drágám mert miattam haltál meg. Nem voltam elég körültekintő, mikor a falon lévő szőnyegbe szúrtam a kardom. Azt hittem hogy Claudius az. Ezzel a rémes tettemmel elindítottam a szerelmem az őrület útján, ami meg is ölte. Nyugodj békében szerelmem, szívem örökre a tiéd!
Drága Naplóm tőled is búcsúzok mára, mert még rengeteg dolgom van még. Ígérem holnap írok beléd.
Tudom, hogy rég írtam már beléd, amit sajnálok is. De mentségemre szóljon, hogy elküldött a kedvenc nagybácsikám Angliába, de nem vakációra, hanem hogy megölessen.
Irt egy levelet az Angol királynak, amiben az volt, hogy amint átlépem Anglia határát, és megkapja, a levelet azonnal ölesen meg. Nem tudom, hogy valamit sejt-e a tervemből vagy, miért akarta ezt. De szerencsére sejtettem, hogy valamire készül így átkutattam a két barátom cuccát, és megtaláltam a levelet, és kicseréltem arra, hogy őket ölje meg az uralkodó. Nem gondoltam át teljesen azt a döntést, nem nagyon volt sok időm. Nem tudom, hogy Claudius mit mondott nekik, hogy elvigyenek Angliába, lehet hogy csak annyit, amennyit mindenki másnak, hogy ott meggyógyítanak majd, és a két barátom csak jót akart. Fontosak voltak számomra, hiszen annyi évet eltöltöttünk együtt az egyetemen, nagyon hiányozni fognak. Annyira mardos a bűntudat emiatt, de ezeket az érzéseket el kell söpörnöm, hogy a tervem véghezvihessem, igen össze kell szednem magam. A barátaim közül már csak Horatio maradt, de benne megbízom teljesen, már amennyire egy gyilkosság tervének a terhével megengedhetem magamnak. De kár ezen agyalnom, hisz már megtörtént és a küldetésemet még nem teljesítettem.
Naplóm emlékszel még Orphéliára? Mikor visszatértem Dániába, és a temetőn mentünk keresztül Horatioval, mikor megláttuk hogy egy sírt ásnak a sírások. Nem sokára megláttam, ahogy az én gyönyörű Ophéliámat hozzák holtan. Istenem miért kellett elszólítanod tőlem? Miért vetted el tőlem? Igen, tudom nem voltam jó udvarlója. Mióta elhunyt atyám, azóta minden megváltozott, engem már csak a bosszú éltet. Még hány áldozatot követel ez az egész tervem? Nagyon sajnálom Ophélia, drágám mert miattam haltál meg. Nem voltam elég körültekintő, mikor a falon lévő szőnyegbe szúrtam a kardom. Azt hittem hogy Claudius az. Ezzel a rémes tettemmel elindítottam a szerelmem az őrület útján, ami meg is ölte. Nyugodj békében szerelmem, szívem örökre a tiéd!
Drága Naplóm tőled is búcsúzok mára, mert még rengeteg dolgom van még. Ígérem holnap írok beléd.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése