Nagyim története

Nagyimat Dobor Ibolya Gizellának hívták, aki 1934 - 1997ig élt. A történet amiről most írok majd az Bugyin játszódott még gyerek korában, az 1945-ös Szovjet bevonulás idején. 1945-ben a Szovjetek “felszabadították” Magyar országot. Kiűzték a németeket.

A szovjet hadseregek itt maradtak és uralmuk alá vonták az országot. A diktatúra elkezdődött. Minden napos dolog volt a félelem, és a tudat hogy lehet hogy az volt az utolsó napod mert lehet nem éled meg a másnapot. A lányokra és a nőkre nem csak az imént említett veszély fenyegetett, hanem hogy megerőszakolják őket.

A könnyebb megértés érdekében itt van a családfánk a történet szempontjából lényeges emberekkel.

Nagymamám Ibolya 1934-ben látta meg a napvilágot Bugyin. 1945-ben mikor a szovjetek a németeket kiűzték akkor “idéglenesen” itt maradtak. Ibolya ekkor még csak 11 éves volt, nem nagyon értette hogy mi történik, hogy mi ez a zűrzavar. A dédim Irén és a férje István nagyon féltették hogy nehogy történjen vele valami baj, emiatt mikor jöttek a szovjetek elbujtatták a dunyhák közé. A szovjet katonák ellenőrizték hogy nem bujt-e el valaki valahová, de hiába nyomkodták a bevetett ágyat nem vették észre, így szerencsésen megúszta a nagyi az esettet.

11 évesen még gyerek volt. Nem értette hogy pontosan mi történik körülötte csak azt tudta hogy lőnek és nem mehet ki az utcára labdázni. Nagyon nehéz lehetett egy sokkos állapotban nyugton maradni a dunyhák alatt főleg hogy alig kapott már levegőt is és az a félelem hogy lehet meghal és az oxigén hiány mély nyomott hagyott az emlékezetében.

A nagyim későbbiekben elvégzett egy kereskedelmi iskolát és tudott latinul de egy balesett miat nem dolgozhatott a szakmájában. 11 gyereknek adott életet, de csak 10-et tudott a férjével felnevelni mert az egyik halva született.

Sajnos engem már nem ismerhetett meg mert én csak 2002-ben születtem, de anyuék szerint imádott volna és örült volna hogy van végre egy olyan unokája akit elkényeztethet. Nem maradt sok emlékem tőle csak néhány kép meg egy fülbevaló.

Borzalmas belegondolni hogy egy 11 éves lánynak keresztül kellet mennie azon a borzalmas helyzeten.