Ned Vizzini: Nyomás alatt

Ez a könyv egy Carling nevű fiúról szól, aki be szeretne jutni Manhattan egyik legjobb középiskolájába a Vezető képzőbe. Sikerül is neki és mikor megkapja a felvételről szóló papírt még nem tudja hogy innentől lelkileg elindul azon a bizonyos úton ami akár a halálba is vezetheti. Nem bírja a nyomást és majdnem öngyilkos lesz és bekerül egy pszichiátriára. Itt új barátokra lel és rájön hogy teljesen más a szerelem mint aminek ö gondolta korábban.
Ned nagyon jól bemutatja hogy egy átlagos diák mennyire ki tud készülni az iskola nyomásától és hogy csak akkor vagy valaki ha kitűnő vagy. Carling próbál megfelelni az iskola elvárásainak de nem nagyon tudd és ez azt eredményezi hogy nem tudd rendesen enni és aludni sem. Sajnos ezek a problémák nagyon valóságosak. Ahogy Carling is sok diák leépíti a szociális életét, keveset alszik, keveset szórakozik csak azért hogy minél jobban teljesíthessen az iskolában. Carling sok kínlódás után rájön hogy nem attól lesz sikeres és boldog ember hogy jók a jegyei és bejut majd egyetemre és lesz egy jól fizető munkája amit nem szeret, hanem attól hogy olyat tanul amit imád és teljesen szívvel lélekkel tud dolgozni azon hogy minél jobb lehessen benne, neki ez a rajzolás volt.

Negativumként csak annyit tudok felhozni hogy nem mutatja be elég jól a depresszió kegyetlenségét és hogy milyen kihatással van az életére jobban meg hogy milyen nehéz a küzdelem vele. Az igaz hogy felhozza azt hogy nem tud enni és aludni de én ezt kevésnek gondolom, igaz ezek elég komoly problémák. Esetleg bele lehetett volna építeni 2-3 felyezetet amiben olvashatjuk hogy a családjával a viszonya kicsit megromlik meg ahogy belelép abba az ördögi körbe hogy a depresszió miatt nem tud az iskolában jól teljesíteni emiatt ront és amiatt még rosszabbul lesz.

A szerelmi történet szálra kitérve, volt egy lány Nia aki után évek óta vágyakozott de Aeron a legjobb haverja összejött vele és ez nagy fájdalmat okozott neki. A korházban megkaphatta volna de a szoba társa benyitott így nem lett a dologból semmi, amit Carling utolag nem is bánt. A kórházban megismerte Noelt aki ténylegesen Carlinghoz valo és rájött hogy amit Nia iránt érzet hogy az nem volt több mint egy szimpla vágynál és hogy csak legyen valakije, nem igazi szerelem. Noellnél viszont úgy érezte hogy nem érdekli ki mit mond majd ö mellette marad majd és szereti bármi áron, tudta hogy Noellet sokan megszólják majd az arcán lévő hegek miatt amik az arcán voltak, és amiket szándékosan ollóval okozott magának.

Folytathatnám még a többi szereplő élet helyzetének részletezésével de akit érdekel a könyv elolvassa. Röviden a többi szereplőről annyit megemlítek hogy mindannyian más élet helyzetből kerültek oda és más miatt lett lelki betegségük. De egy valami közös bennük, a társadalom megvetően kirekesztve tekint rájuk és így próbálnak helyre jönni és megtalálni azt az utat amin boldogok lehetnek.

Idézet a könyvből hogy miért érdemes élni és ami nagyon jó zárása is egyben:

 "Bringa; kaja; pia; duma; metrózás; olvasás; térkép böngészés; térkép rajzolás; művészet; a jelentkezési lap szaggatása; szólni apának, hogy ne parázzon; átölelni anyut; megpuszilni a húgomat; sőt, apát is megpuszilni; járni Noellel; sokat járni vele; piknikezni vele; moziba menni vele; Aront is elhívni; sőt, Niát is elhívni; bulizni; elmesélni a sztorimat; visszamenni önkéntesnek; segíteni olyanokon, mint Bobby, mint Muktada, mint én; rajzolni; embert rajzolni; pucér embert rajzolni; lerajzolni Noellet pucéron; futni; utazni; úszni; ugrálni (jó, tudom, hogy ciki, de akkor is ugrálni); lélegezni. Élni!"